9.Fejezet: A Vallomás

A farkas lefeküdt a földre...Én meg egy-két pillanatig tétováztam, majd leültem mellé.

-Így sokkal nagyobb vagy...-Mondtam halkan, majd elmosolyodva megvakargattam a nyakát...-De aranyos...

Majd megköszörültem a torkomat...Most jött el az ideje, hogy tisztázzam vele a dolgokat.

-Tudod...Így sokkal könnyebb neked elmondanom, hogy mit érzek...-Mondtam halkan, majd el is pirultam hozzá...-Amióta...Megismertelek, plusz még ez az egy és fél hónap nagyon felnyitotta a szemem...Teljesen más lett az életfelfogásom...Boldog lettem...Melletted...És...Ezért nagyon hálás vagyok.-Rá pillantottam...A nagy, barna szemek is engem vizslattak.-Szeretlek...-Suttogtam halkan.-Szerelmes vagyok beléd.Az első pillanattól kezdve.

Hallgatagon üldögéltem, mire a farkas az ölembe fektette a fejét.

-Nem tudom most mire gondolsz, de...Jobbnak láttam, ha tudod.És persze megértem, ha elutasítasz, meg minden, mert...Én még csak tizenhét vagyok, te meg nemsokára húsz leszel, meg ilyenek...-A farkas felmordult, majd megbökte a karomat.

-Oké, befogtam.-Motyogtam halkan.-Tudod mit?!Én most...Haza megyek.Te menny, változz vissza, öltözz fel, aztán...Gyere el hozzám.Megbeszéljük a dolgokat, oké?-Álltam fel lassan.

A farkas "bólintott", majd én elmentem a kocsihoz és beültem...A kulcs benne volt.Elfordítottam és elindultam haza.Még jó, hogy tudok vezetni...

Hazaérve beálltam a beállónkra, kiszálltam és bementem a házba.

Anyu már aludt szerencsére.

Felmentem a szobámba, bezártam az ajtót.Az ablakhoz léptem és kinyitottam résnyire.Paul ott be tud majd jönni.

Aztán mentem a fürdőbe.Gyorsan lezuhanyoztam, leszedtem a sminkem és fogat mostam.

Aztán felvéve a pizsimet, ami egy kék top és egy francia alsó volt, visszamentem a szobámba...De már nem voltam egyedül.

-Szia...-Fordult felém Paul.

-Szia...-Csuktam be magam után a fürdőszoba ajtót.

Szótlanul leültem az ágyamra, a lábaimat magam alá húztam.És Paul-ra bámultam, aki az ablaknál állt és kifelé bámult.

-Mit szólsz?Mi a véleményed erről a...Dologról?-Kérdezte rám pillantva.

-Mi lenne?!-Kérdeztem, miközben felálltam és odaléptem hozzá.-Én már elmondtam azt, amit akartam.Az erdőben.

-Igen...Emlékszem még.-Mosolyodott el.A szemei csillogtak.

-És Te mit szólsz hozzá?-Kérdeztem.

-Que Quowle...-Suttogta, majd odahajolt hozzám és megcsókolt...

Nem tudtam, hogy a "que quowle" vagy mi, micsodát jelent, de a csókjára vártam...Nagyon jó volt, a szívem nagyon hevesen vert...Csak Ő és Én voltunk.Mintha...Egy tornádó söpört volna rajtam végig, s a lelkem kitisztult...Neki éltem.Csak miatta...

-És...Mit jelent a "Que Quowle"?-Kérdeztem mosolyogva, mikor elváltunk...

-Szeretlek.-Felelte, majd rám mosolygott és magához ölelt...

-Én is téged...-Suttogtam, majd megöleltem...

Aztán kézen fogtam és az ágyamhoz mentünk.Én leültem és lehúztam magam mellé.-Mindent tudni akarok Rólad!-Mosolyogtam rá.

-Alakváltó vagyok.Vérfarkas.Az a dolgunk, hogy vámpírokat öljünk.Vannak nomádok, akik emberi véren élnek és vannak a vegetáriánusok, akik állatvéren élnek.A falkát már ismered...Ez a farkas dolog...Örökletes.A vérünkben van, így mi a gyerekeinknek adjuk majd tovább.-Szótlanul hallgattam a meséjét, néha bólogattam is...-És akkor most jön az egyik legfontosabb rész.A Bevésődés.Mi, farkasok így találunk párt magunknak.Ez olyan...Mint az első látásra szerelem.Csak sokkal erősebb.És egy életre szól.Olyan...Hogy...Ha meglátod Ő-t, a Lenyomatodat, akkor már nem a gravitáció az, ami a földön tart, hanem csakis Ő.Ő az, akiért élsz és te akkor vagy boldog, ha ő is az.

-Bevésődés...-Suttogtam, majd az összekulcsolódott kezünkre pillantottam.-Neked...Jasmine a lenyomatod?-Kérdeztem halkan.

-NEM!-Vágta rá azonnal.-Az n Lenyomatom...A világ leggyönyörűbb, legokosabb, legkedvesebb lánya a világon...-Mosolyodott el.-Te.Te vagy a Bevésődésem, Sheryl...

-Hogy én?!-Kerekedtek el a szemeim.-Én vagyok...A lenyomatod?-Kérdeztem meglepetten, majd mikor felébredtem a kezdeti sokkból a nyakába ugrottam és megcsókoltam.

A lendületemtől Ő meg hátra dőlt az ágyamon...Fölötte voltam...

Rá mosolyogtam, majd egy csókot adva lemásztam róla.Ő meg felült.

-Rég voltam...Ennyire boldog...-Mosolyogtam rá.-És...Szerelmes.

***

Még órákig beszélgettünk, de háromkor már kezdtem fáradni.

-Aludj...-Mosolygott rám Paul.Az ölében voltam, ő meg az ágyon ült.Az ágyra tett, majd óvatosan betakart.

-Maradj itt velem...-Kértem halkan, majd megfogtam a kezét és odébb csúszva magam mellé húztam.

Lefeküdt mellém.A mellkasára vont és olyan melegem lett, hogy nem is kellett volna takaró...

-A farkasság miatt vagy ilyen forró?-Kérdeztem.

-Igen.-Felelte, majd a hajammal kezdett el babrálni...-De most már aludj...-Mondta halkan, majd egy puszit nyomott a homlokomra...

-Itt maradsz velem?-Kérdeztem reménykedve.

-Igen.-Bólintott.-De anyukád?

-Ő úgyis azt akarja, hogy összejöjjünk.-Mosolyodtam el.

-Tényleg?-Kuncogott Paul.

-Aha...-Suttogtam, majd elnyomtam egy ásítást.

-Majd holnap elmeséled...-Mondta kedvesen, majd megsimogatta a hátamat.

A szemem pedig egyre lejjebb csukódott...Aztán elaludtam.

Ez volt életem legszebb éjszakája.Az ő karjaiban aludhattam el...

8.Fejezet: A Titkok Kiderülnek

A szívem majd' meghasadt, remegtem, ziháltam...A szememet nem tudtam levenni az érdekes párocskáról.

Majd kigördült a könnyem is, amit végképp nem akartam.És az egész szituációt látta az egész falka, plusz még azok, akiket én nem nagyon ismertem...Sarkon fordulva rohanni kezdtem a park sziklás része felé, ahol az erdő húzódik.Nem törődtem az utánam kiabálókkal, csak el akartam onnan menni...

***

PAUL SZEMSZÖG

Jasmine a semmiből termett ott és megcsókolt.Teljesen lesokkolódtam...Az agyam elsötétült.

-Jas...Mit keresel te itt?!-Szedtem le magamról.-Mi a francot képzelsz?!

-Paul...hát nem is hiányoztam?!-Kérdezte dühösen.

-Paul...A lenyomatod most rohant be az erdőbe.-Szólalt meg Embry.

-Lenyomat?!-Kerekedett el Jasmine szeme.-Te Bevésődtél?!És nem velem?!

-A francba...-Sóhajtottam.-Remélem most örülsz, Jas...-Morogtam, majd futva elindultam az erdő felé...

-Sheryl!-Kiabáltam.-Sher!

Aztán meghallottam...Sírt..Valahol balra, 10-20 méterre tőlem.Elindultam a hang irányába és Sher-t egy fa tövében találtam meg, összekuporodva...Sírt...

-Sher...-Suttogtam, miközben lassan közelebb mentem hozzá.

-Hagyj békén...-Suttogta.

-Had magyarázzak el mindent...-Guggoltam le mellette.

-Mindent?!-Kérdezte halkan.

-Mindent.-Bólintottam.-Megengeded?

Bólintott, én meg elkezdtem volna mesélni, de megéreztem valamit...Vámpír bűz.Az a vámpír, ami már egyszer megtámadta Sher-t.Felpattantam.

-Ne mozdulj innen!-Parancsoltam rá.

-Mi a baj?-Kérdezte rémülten.

-Visszajött.-Feleltem.-Az, aki rád támadt.Maradj itt a fánál!

-Nagyon vigyázz!-Mondta, majd vissza lapult a fához.

Ekkor lépett elő a fák és bokrok homályából a dög...Egy nomád.

-Óh...De aranyos...-Mosolyodott el gúnyosan.-A farkas és a lenyomata...

-Fogd be...-Morogtam, majd remegni kezdtem.

-Ja, hogy Ő még nem tudja, hogy mi vagy Te...Nem tudja, hogy alakváltó vagy, Paul?!-Mosolyodott el ismét.

***

-Ja, hogy Ő még nem tudja, hogy mi vagy Te...Nem tudja, hogy alakváltó vagy, Paul?!-Kérdezte vigyorogva a férfi, én meg nem tudtam, hogy mi van...Alakváltó?!

Ekkor Paul remegni kezdett.Dühösen fújtatott és az egész testét remegés rázta...

-Paul Ryan, a te szerelmed, Sheryl...Egy vérfarkas.-Pillantott rám.-Egyhatalmas farkassá változik és vámpírokat öl...Ami én is vagyok.Szörnyekkel vagy körülvéve kicsi lány, csak ezt a te állítólagos barátaid, köztük Paul is...Elfelejtették megemlíteni...

Ekkor csak egy nagy reccsenést hallottam és Paul helyett már egy nagy, szürke farkas állt...

bevillant a délutáni kép, ami még az elájulásom előtt volt...Ugyan ezt a bundás valamit láttam...Paul volt az...Farkas alakban...

A szívem kihagyott egy ütemet, megijedtem...

A farkas neki rontott a vámpírnak és a csata megkezdődött...Az erdőből kirontott még egy pár farkas, valahogy...Nem tudtam őket megszámolni...

Egy farkas, ami kicsivel kisebb volt a többinél elém állt...Lassan felálltam és a homok színű bundába kapaszkodtam...

-Nem tudom, hogy te ki, vagy mi vagy...De bocsi, hogy beléd kapaszkodok...-Suttogtam.

Egy halk, kedves morgás volt a válasz, majd a nagy fejét hozzám dörgölte...

Eközben négy farkas széttépte a vámpírt...

Majd mind odajöttek hozzám...

Nagyot nyelve végig mértem a falkát.Megpróbáltam kitalálni, hogy ki kicsoda...

-Te vagy Paul.Azt tudom.-Pillantottam a szürkére, aki lehajtotta a fejét.Egy fekete farkasra pillantottam, aki nagyobb volt egy kicsit a társainál...Ő volt az alfa, azt hiszem így mondják...Sam.-Te vagy, Sam...Azt hiszem...-Mértem végig a fekete bundást, aki "bólintott".

Egy vöröses barna farkasra pillantottam, aki majdnem akkora volt, mint Sam.Jake.Nem tudom hogy, de valahogy felismertem...-Te vagy Jake.Na de a többiek...-Ekkor pillantottam meg egy szürke farkast, aki kisebb volt az összesnél és másabb alakja is volt...Kecsesebb és vékonyabb volt a többinél.Ő nőstény volt.-Leah?!-Kerekedett el a szemem.Leah is farkas lenne?!Vagy talán Emily...-Vagy...Emily?-Kérdeztem tétován.

Egy farkas elment, majd néhány perc múlva Embry jelent meg, emberi alakban...

-Szóval...Te vagy a szürke, fekete pöttyös fenevad...-Mosolyodtam el.

-Ja...-Mosolygott rám, majd mellém lépett.-Bemutatom neked a falkát.Ő Quil.-Mutatott rá egy csoki-barna farkasra.-Jared, Seth és Jake.-Mutatott először a barna, majd a homok színű, kicsi farkasra, aztán a nagy, vöröses barnára.-Sam, Paul és Leah.Plusz még én.-Fejezte be a mondandóját.

-És...Ti komolyan vérfarkasok vagytok?-Kérdeztem halkan, mire bólintott.

-De senkit nem bántunk!-Mondta.-Csak a vámpírokat.

-Vámpírok és vérfarkasok...-Sóhajtottam, majd tekintetem Paul-ra tévedt.

-Fél, hogy...Meggyűlölöd őt.Fél, hogy félni fogsz tőle.-Súgta oda nekem.

-Nem...-Ráztam meg a fejem.-Csak...Még ezt fel kell fognom.-Néztem végig a falkán.

-Minden esetre...Mi visszamegyünk a buliba, a vámpírt már lerendeztük...-Mondta.-Ti meg...Beszéljétek meg az egészet...-Motyogta, majd vissza változott farkassá és elment a többiekkel, így csak én és Paul maradtunk...

-Hát...Szia, Paul farkas...-Léptem oda hozzá mosolyogva.

7.Fejezet: Készülődés

-És...Hányra jön akkor Paul?-Kérdezte anyu.
-Hétre.De már ezerszer mondtam, anyu...-Sóhajtottam.
-És...Amúgy...Együtt vagyzok?Mármint...Jártok?-Kérdezte mosolyogva.
-Nem.Nem járunk.-Ráztam meg a fejem.
-De tetszik?-Kérdezte cinkos mosollyal az arcán.
-Öhm...Hát...Igen, elég...Helyes srác...-Azt hiszem elpirulhattam, mert anyu nevetésben tört ki...Remek...
-Szóval szerelmes vagy belé.-Ez inkább kijelentés, mint kérdés volt...
-Anyu...Ne játsz kerítőnőt!Nagylány vagyok már...-Álltam fel a bárszékről.
-Hát persze...-Bólintott, majd felállt és a nappali boltíve felé tartott.-De azért...Védekezzetek!
-Anyu!!!-Kiabáltam utána.Majd elmosolyodva mentem fel.Még volt két órám Paul érkezéséig.-Anyu!Szerinted mit vegyek fel?-Fordultam meg a lépcső aljánál, majd a nappaliba mentem.-Segítesz?
-Segítek.-Állt fel, majd ketten felmentünk a szobámba.
-És...Mire gondoltál?-Kérdezte anyu.
-Nem tudom...Nagyon...Semmire.-Mosolyodtam el.-Rád bízom.-Vontam vállat.-Tök mindegy, csak csinos legyen.-Tudod mit?!Menny el, fürödj le, sminkelj, a hajadat csináld meg, addig én is elkészítem a szettedet.Oké?

-Oké.-Bólintottam mosolyogva, majd bementem a fürdőbe.Lezuhanyoztam...

Közben hallottam, hogy anyu a gardróbomban kutat.

Aztán, miután végeztem, megtörölköztem és a fehérneműmet felvéve a tükörhöz álltam...A hajamat besütöttem, így könnyed loknikban ugrottak a vállamra.Azokat lefújtam hajlakkal és kicsit, gyengén átfésültem.Elöl, a frufrumat pedig kivasaltam és "felbúboztam".

Aztán a sminkem jött...Nem szokásom annyira erősen sminkelni magam, így alapozó, szempillaspirál, szemceruza és szájfény került rám...Ahogy szoktam.

Aztán kimentem...

És leesett az állam.

Anyu már nem volt a szobában, de egy kék ruha, fekete blézer, lapos talpú, kék balerina cipő, karkötő, nyaklánc, parfüm és táska volt az ágyamra készítve...

Felöltöztem, felvettem a nyakláncot, a táskát, fújtam parfümöt és kész is voltam...A ruha pont jó volt, a blézer is és a cipő is...Remekül néztem ki.

Aztán lementem a földszintre...

-Anyu...-Szólaltam meg.

-Na mutasd magad, kicsim!-Jött be a nappaliba, majd elmosolyodott, mikor meglátott.-Gyönyörű vagy!

-Köszi.-Mosolyogtam rá.-Csak te válogattad össze...

-Tuti, hogy Paul hátast fog tőled dobni, Kicsim.-Mosolygott rám, majd felállt és átment a konyhába, én meg felsiettem...Fogat mostam, megcsináltam a végső simításokat és ekkor csengettek...Lerohantam a lépcsőn...

Paul anyuval beszélgetett az előtérben...

-Szia...-Jöttem le a lépcsőn.

-Azt a...-Mért végig elámulva.-Szi...szia...-Köszönt halkan.-Elképesztően gyönyörű vagy...

-Köszi...-Mosolyogtam rá.-Te is nagyon jól nézel ki.

-Na...Akkor Paul, egészben visszahozni az én kislányomat!-Mondta anyu mosolyogva.

-hát persze, Mrs.Grave.-Bólintott Paul.

-Majd jövök anyu.Szia.-Köszöntem, majd Paul-lal együtt elmentünk...

Beültünk a kocsijába, ő meg indított.

-Tényleg...Nagyon szép vagy.-Motyogta mosolyogva.

-Köszi...-Pirultam el.

***

Megérkeztünk a partra, ahol már tábortűz égett és mindenki kint volt...

A kocsiban hagytam a táskámat, úgysem lesz rá szükség...Kiszálltunk és elindultunk a partra...

-Hé!Szia, Sher!-Köszöntek a srácok mosolyogva.

-Helló, sziasztok!-Mosolyogtam vissza.

-Sheryl!-Jött oda hozzám Emily, majd megöleltük egymást.-Rég láttalak!A srácok mesélték, hogy mi volt ma veled...Ugye jól vagy?Nem esett bajod?-Érdeklődött kedvesen.

-Igen, persze, jól vagyok.-Bólintottam.

-Paul!!!-Hallottam meg egy visító hangot és már csak egy elsuhanó, fekete hajkoronát láttam, aztán valakit Paul nyakában és azt, hogy az a valaki megcsókolja Pault és ebbe a szívem majd' beleszakadt...

6.Fejezet: Duzzogás

-Érzem, hogy nem mondtok el valamit...De mit?!És...Miért nem?!-Kérdeztem dühösen.Nagyon felkavart, hogy titkolóznak...Azt hittem, hogy megbíznak bennem!
-Miért kell nekem mindig csalódnom?!Amikor azt hiszem, hogy végre tényleg vannak igazi barátaim, akkor minden összeomlik...Miért va ez?!-Keltem ki magamból.Ritkán van ilyen...Nagyon meg tudnak bántani ezek a dolgok.De ez talán még jobban, mint a többi.Mert Ők, nem utolsó sorban Paul nagyon fontosak voltak nekem...
-Sheryl...Nyugodj meg.-Mondta Paul.
-Nem...Nem tudok megnyugodni!-Pattantam fel, majd az ajtóhoz mentem.-Sziasztok!-Mondtam, majd elmentem.Még az sem tartott vissza, hogy utánam szólnak...A szívem majd' megszakadt...Bántott ez az egész...Nem is tudom miért borultam ki ennyire...Hiszen összegezzünk...Ma már rámtámadt valami.Majdnem halott lettem.Egy szürke, ló mé...Ló!Hol van Osiris?!Mi van vele?!-Erre azonnal visszafordultam, berohantam a házba.-Osiris!Hol van Osiris?!-Kérdeztem kétségbeesetten.
-Hé..Nyugi...-Állt fel Paul, majd hozzám lépve átkarolta a vállam.-Jól van.Haza vittük és elláttuk.Anyádnak azt mondtuk, hogy megkértél, hogy vigyük haza, te meg velünk leszel.
-Oké...Akkor hazamegyek.-Léptem hátrébb, de megtorpantam.Merre is van az a haza?!
-Ez a másik...Nem találsz el hozzátok.-Vigyorodott el Paul.
-Oké...Srácok, mi megyünk.-Állt fel Sam és vele együtt mindenki.Aztán csak úgy elmentek...Oké, remek.Egyedül maradtam Paul-lal.
-Vigyél haza.-Dörmögtem karba tett kézzel.
-Ahj...Nem tudlak meggyőzni, hogy hallgass meg...Ugye?!-Kérdezte keserűen.
-Oké, hallgatlak.-Mondtam élesen, majd leültem a kanapéra, mellé.
-Nem akarunk megbántani.Egyáltalán nem...-Kezdett bele.-De...Ez az egész...Olyan dolog, amit...Még nem mondhatunk el.Mert ezzel másokat is veszélyeztetünk.-Mondta rám pillantva.
-Paul...-Nyögtem.-Mi az, hogy "Még nem"?!Még várni kell, ki kell állnom valami hülye próbát, vagy mi?!-Kérdeztem értetlenül.
-Jaj te butus...-Nevetett fel.-Semmi próbát nem kell kiállnod.-Mosolygott rám.-Csak...Ez...Ahj Sher...Ezt olyan bonyolult elmagyarázni!-Húzta el a száját.-Felejtsük el, ok?-Állt fel, majd felhúzott engem.Amikor szóra akartam nyitni a számat, leintett.-Gyere...Hazaviszlek.-Indult el kifelé, majd én utána.Lassan kezdtem beletörődni, hogy nem tudom meg még az igazat.
Kimentünk a házból és egy fekete terepjáróba ültünk be...Biztosan Paul kocsija.
Elindultunk...
***
-És...Most duzzogsz?-Pillantott rám.
Karbatett kézzel ültem és mereven kifelé bámultam.
-Nem.Miért?!Duzzognom kéne?!-Kérdeztem színlelt unalommal és nemtörődéssel.
-Ahj, Sher...-Sóhajtott.-Kérlek...Ne csináld ezt...
-Mit?!-Vontam fel a szemöldökömet.
-Hát ezt.-Motyogta, majd leparkolt a házunk előtt.
Szótlanul ültünk a kocsiban...
-Nem csinálok semmit.-Motyogtam, ezzel megtörve a feszült csendet.
-Semmit?-Nézett a szemembe.
-Semmit.-Viszonoztam a pillantását.
Bizonytalan volt...Valamin nagyon gondolkozott.A tekintete az arcomat kutatta.
-Mi...Mi van?!-Nyeltem nagyot.
-Öhm...Se...Semmi...-Nyelt nagyot, majd hátra dőlt.

Szótlanul ültünk egymás mellett.

-Holnap este...Lesz egy buli a parton.-Törte meg a csendet Paul.-Eljönnél..Velem?

-Nem fogod elmondani az igazat...Ugye?-Pillantottam rá.

Megrázta a fejét.

-Könyörgöm...Értsd meg, hogy...Nem lehet.-Suttogta.

-Hát jó...-Bólintottam lassan.-Nem érek rá holnap.-Fordultam meg, hogy kiszálljak a kocsiból, de megragadta a karom.

-Mért?Milyen...Programod lesz?-Kérdezte a szemembe nézve.

-Dolgom...Lesz...-Nyeltem nagyot.

-De ha elmondanám az igazat...Akkor nem lenne holnapra programod, ugye?-Mosolyodott el kedvesen.A szívem zakatolni kezdett.

-Talán.-Vontam vállat.

-Holnap este hétre jövök érted.-Engedte el a karom.-Legyél kész addigra.

-El fogod mondani?

-Talán.-Vont vállat közömbösen.

-Elképesztő vagy...-Húzódott mosolyra a szám.-Akkor holnap este hétkor találkozunk.-Hajoltam oda hozzá, majd egy puszit nyomtam az arcára és kiszálltam a kocsiból.

-Szia!-Intett, majd én is visszaintegettem, ő elhajtott, én meg bementem a házba...

5.Fejezet: A Támadás

Oké, összegezzünk...El telt egy hónap.Itt élek La Push-ban, boldog és gondtalan vagyok.Van egy lovam, akivel szoros kapcsolatba kerültem.
Új barátokra is találtam.Megismertem Emily-t, Leah-t, Sam-et, Jared-et, Seth-et, Jake-t, Embry-t és Quil-t.
Paul-lal nagyon jó...Barátságba kerültem...És nem is tudom...Én egy naiv lánynak gondolom, magam, aki könnyen szerelembe tud esni, de ez most más...Nem tudom, számomra olyan ismeretlen érzés...Akarom...Szinte...Olyan, mintha benne megtalálnám azt, amim elveszett már rég.A lelkem másik felét...Érdekes.De tetszik!
Most szerda van, nyári szünet, ragyogó idő, kellemesen meleg.És kimegyek lovagolni Osiris-en...Kell ennél több?!Az életem lassan olyan lesz, mint egy leány-regény Happy End-je.Szép és boldog...
-Szia nagyfiú...-Léptem be az istállóba, majd kivezettem Osiris-t.-Készen állsz egy jó kis kilovaglásra?-Mosolyogtam rá, majd megpaskoltam a nyakát és előhoztam a felszerelést.
A lovacskámat lecsutakoltam, majd nyergelni készültem.
Aztán tíz perc múlva már a nyeregben ültem és az erdő felé ügettem.
A megszokott ösvényen mentem, ami nem is gondoltam volna még...Nem lesz olyan megszokott, mint eddig volt...
***
Osiris egész úton feszült volt.Hátra lapította a fülét, a szeme homályos és zavaros volt.Görcsösen mozgott.Nem tudtam ezt mire vélni.Hiszen nem volt oka az aggodalomra, már megszokott ösvényen haladtunk, gyönyörű, kellemes idő volt, semmi veszély...
És egyszer csak...Magam sem tudom hogy...Talán egy pillanatra néztem el oldalra és amire vissza pillantottam az útra ott állt egy férfi alak, farmerban és szürke kapucnis felsőben.Az arcát nem láttam a szemére húzott csuklya miatt.
-Segíthetek?-Húztam meg a szárat.Osiris oldalra táncolt.Nagyon nehezen tudtam fékezni.
-Sheryl?!-Kérdezte egy lágy, dallamos hang.
-Igen...-Bólintottam.
Ekkor jött el a pillanat, hogy le kellett szállnom a nyeregből, mivel félő volt, hogy Osiris levet a hátáról.Csak nem tudtam, hogy ki áll ott az ösvényen és ki bámul rám...
-Miben segíthetek?!-Kérdeztem megszorítva a szárat.
-Meg.Fogsz.Halni.-Tagolta, mire megrémültem.Aztán már előttem is termett...Fejéről lecsúszott a kapucni...A szemei...Még sosem láttam olyan szemeket.Az íriszei karmazsin-vörösek voltak.Szemfogai hegyesek...Nem tudtam mi van most.Az időt is elfelejtettem, a napot, mindent...Ilyen érzés, mikor szembenézel a halállal?!Mindig azt mondják, hogy lepereg az életed...Nekem nem pergett le...Csak bámultam a srácra.Aki kinézetre nem volt több húsznál.És még sikoltani sem sikoltottam...Semmi.Belém fagyott a szó.
És amikor a tűhegyes szemfogak a nyakamba akartak fúródni támadóm ellökött magától, őt meg oldalról egy szürke árny sodorta el.A földre estem, Osiris akkor már rég túl volt árkon-bokron...
Még annyit láttam, hogy előttem kb. 20 méterre a férfi áll, nekem háttal meg egy négy lábon álló, ló méretű, szürke, szőrös valami...Aztán elhomályosult minden, elájultam...
***
-Mennyit láthatott meg?!-Hallottam meg egy hangot.Nem tudom mennyi idő telhetett el...Meddig voltam eszméletlen.Csak azt érzékeltem, hogy valami puhán fekszem.-Mennyit?!Hm?!-A hang amúgy nagyon ismerős volt...És ahogy kezdtem helyre rázódni rájöhettem, hogy Sam volt az.
-Nem tudom, Sam...Nem tudom...Remélem semmit.-Hallottam meg Paul hangját.-Nem akarom még neki elmondani...Még nem.Még nem állna rá készen.
-Megértelek Paul...De ha látott téged...Akkor...El kell neki mondanunk.Ha készen áll, ha nem...Ezt a kockázatot vállalnunk kell.A lenyomatod.-Oké...Mi az a lenyomat, amit Sam emleget?!És mit kell nekem elmondani?!
-Ahh...-Nyöszörögtem.
-Ébredezik...-Szólalt meg Jared hangja, azt hiszem Paul mellől...
-Hol...vagyok...?-Kérdeztem lassan, majd kinyitni próbáltam a szemem, ami ment is egy idő után...Homályosan láttam, úgyhogy pislogtam egyet-kettőt, hogy tisztuljon a kép.Paul, Jared, Embry, Jake és Sam is itt volt.Körülöttem.Nem tudtam mi van...
-Mi van?!-Próbáltam lassan felülni, de Paul visszanyomott.
-Hé...Pihenj...-Mondta kedvesen.-Az...Erdőben tláltunk rád Jareddel.Eszméletlen voltál.Mi történt?
-Én...Nem is tudom...-Elmélkedtem.-Lovagolni indultam, de egy srác...Ott volt...Az ösvényen és...Rám támadt.Osiris megbokrosodott és elrohant én meg...Nem tudom...Az az izé, mert hogy nem ember volt, az tuti meg akart harapni...Vörös szeme volt meg minden...Tök ijesztő volt.Aztán...Egy szürke bundás, hatalmas valami mentett meg...Nekiment a fiúnak, én meg...A földre pottyantam, elájultam és...Most...Itt vagyok...-Néztem körül.-Nem is tudom hol...
-Nálam vagy...Az én házam.-Mondta Paul.
-Oh...Oké...Szóval akkor itt vagyok, Paul-nál.-Bólintottam.-Srácok...Mi...Mi volt az az...Izé, ami...Rám támadt?!-Kérdeztem bizonytalanul az arcokra pillantva.Minden szempár lopva Paul-ra pillantott.-Na és...Az a szürke, bazinagy valami is mi a fene volt?!Mi történt velem?!
-Sheryl...Ez...-Motyogta Paul, majd Sam-re nézett.-Ezt még mi sem...Tudjuk.-Nyelt nagyot végül.
-Nekem...Nem úgy tűnik.-Néztem végig rajtuk.-Ne hazudjatok fiú...Légyszi...

4.Fejezet: Osiris

Másnap reggel szinte kipattantam az ágyból.Elrendeztem magam, zuhanyoztam, hajat vasaltam és sminkeltem.Aztán elmentem öltözködni.Egy fekete pántost, térdfarmert és tornacipőt vettem fel.Hozzá a kabala-karkötőm, parfüm és kész voltam.
Lementem a földszintre anyuhoz, aki már hat óta fent volt...
-Szia!-Mosolyogtam rá.
-Jó reggelt!Kész vagy?-Mosolygott vissza, mire bólintottam.
-Paul mikor jön?-Kérdeztem, majd az órára pillantottam.Paul bármelyik pillanatban befuthat...
És ekkor csengettek.Milyen pontos! :)
-Szia!-Köszöntem neki, majd beültünk a kocsiba.Paul-lal hátra ültünk, anyu meg vezetett.
Elindultunk Seattle felé...
-Izgulsz?-Mosolygott rám Paul.
-Nagyon.-Feleltem mosolyogva.-Már alig várom, hogy élőben is láthassan, hogy felülhessek rá...
***
-És itt balra...-Fordult le anyu, majd a kocsink megállt egy nagy farm-ház előtt...
Kiszálltunk.
-Áh jó reggelt!-Jött ki elénk egy ötvenes, őszülő férfi.-Maguk jöttek Osiris-ért?-Mosolygott ránk.
-Igen, magával beszéltem telefonon?-Lépett előrébb anyu, majd kezet fogott a férfivel.-Amanda.
-George.-Rázta meg anyu kezét a tulaj.-És...Kié lesz a ló?-Kérdezte rám és Paul-ra pillantva.
-Az enyém...-Léptem előrébb.-Jó napot, Sheryl vagyok...-Miután elintéztük a bemutatkozást George Revalds úr jobbnak látta, ha megismerkedem Osiris-szel.
-Az utolsó bokszban van...-Lépkedett előre, mi meg szorosan utána.Majd a férfi füttyentett egyet, Osiris feje pedig megjelent a bokszajtó fölött.Ránk bámult...
-Szia nagyfiú!-Lépett oda a lóhoz Revards Úr, majd intett, hogy mennyek oda.
Osiris meglehetősen rémült volt...Paul-t figyelte folyton.
-Szia...-Nyújtottam ki a kezemet a ló felé, majd megsimogattam az orrát.Azonnal beleszerettem...
-Én...Kint leszek a kocsinál.-Mondta Paul gyorsan, majd kisietett az istállóból.
-Ezt meg mi lelte?-Bámultam utána.
-Féltékeny.-Kuncogott anyu.
-Anyu!-Dörmögtem.
-Nos...Ki szeretnéd próbálni?-Paskolta meg a mén nyakát George.
-Igen, persze!-Vágtam rá.
Felnyergeltem a lovat, hogy jobban megismerjem, aztán kivezettem az istállóból, ki a karámba.Revards úr felállított egy-két akadályt is nekünk.
Bemelegítettem, aztán vágtára fogva Osiris-t átvittük az akadályokat.
Remekül ugrott és remekül mozgott.Mint ha csak egymásnak teremtettek volna minket...
Paul a kerítésnek dőlve bámult minket, amitől egy kicsit felspanoltam magam...Még jobb akartam lenni, hogy lássa milyen jól csnálom, meg ilyenek...Nem tudom mi ütött belém...
Miután fél órán át lovagoltam a kerítéshez mentem, leszálltam és kikötöttem Osiris-t.
-Remek ló...Teljesen belezúgtam.-Paskoltam meg a nyakát.-És egészséges is...Rég láttam ilyen szépen tartott, egészséges, erős lovat...
-Hát...Igyekszünk.-Mosolygott George.-Nos...Akkor beszélhetünk az üzletről?-Kérdezte anyu felé fordulva.
-Igen.-Bólintott anyu mosolyogva.
-Én kint maradok és lenyergelem Osiris-t.-Mondtam, majd kioldoztam és elindultunk vissza az istállóba Paul-lal.Anyu és Mr.Revards pedig bementek a házba.
***
-Miért félnek tőled ennyire?-Kérdeztem Paul-ra pillantva.-A lovak...Idegesek ha a közelükbe vagy.
-Nem...Nem tudom.-Vont vállat.
-Hahó...-Jött be az isstállóba anyu.-Elintéztem.Mostantól Osiris hivatalosan is a te lovad kicsim.-Karolta át a vállam.
-Köszönöm, anyu!-Öleltem meg.
-Mr.Revards most intézi a lószállítót.Tizenegyre otthon is leszünk.
***
-Nos...Akkor gratulálok az új lovadhoz, Sheryl...Gondoskodj róla és szeresd...-Mosolygott rám george, már a házunk előtt állva.
-Meglesz, Mr.Revards...-Mosolyogtam vissza.
-Remek...Akkor...Viszlát!-Lépkedett a kocsijához, majd beült és elhajtott.
-És...Milyen érzés, hogy van egy saját lovad?-Kérdezte Paul, miközben a ház mögött lévő, kisebb istálló felé vezettük Osiris-t.
-Remek.-Feleltem kuncogva.
Majd bementünk az istállóba...
Már tegnap, unalmamban készítettem egy bokszot, amibe most bevittem Osiris-t.
A felszerelését bevittem a nyergesbe, majd megetettem, megiattam és mentünk is kifelé...
-Nos...Elmegyünk valamerre?Lenne kedved?-Kérdezte Paul.
-Aha, csak beszólok anyunak, hogy elmentünk.-Mondtam, majd besiettem a házba, azátn mentük is...

3.Fejezet: Keresgélés

-Nos...Köszönöm, hogy elkísértél.-Álltunk meg a kocsifeljáró előtt.
-Hát...Nincs mit.-Mosolygott rám.-Holnap...Vasárnap.Lenne kedved...Eljönni valamerre?Megmutatnám La Push-t, a haverokat, Forks-t...A többi partot...-Pillantott rám.
-Öhm...Oké, persze...Benne vagyok.-Bólintottam lassan.-Ha neked nem jelent gondot.-Tettem még hozzá.
-Dehogy!-Mosolygott rám.A gyomrom pedig görcsbe rándult...Olyan aranyos volt...
-Akkor...Neked mikor lenne jó?-Kérdeztem.
-Mondjuk...Tizenegyre eljövök érted, leugrunk a haverokhoz ebédre, aztán meg elmegyünk minden fele...Ha úgy neked oké...-Sorolta.
-Öhm...Hát nem is tudom...Biztos nem lesz gond?-Tétováztam.Nem tudtam, hogy milyen lesz...Beállítani egy idegen helyre és ott ebédelni...Érdekes...
-Dehogy...Emily-ék örömmel látnak új barátokat...Tudod a falk...Vagyis...A baráti kör...Hogy is mondjam...Nagyon...Szereti az újakat...Barátságosak.-Vont vállat.
-Hát...Oké...-Bólintottam végül.
Még váltottunk egy-két szót, aztán elköszöntünk egymástól és én bementem, Paul meg haza-gondolom én.
Anyu is megérkezett egy óra múlva, s lehívott a földszintre.
-Szia...-Köszöntem neki, majd leültem a bárszékre, a pulthoz.-Mi újság?
-Ezt vettem ma...Gondoltam...Bepróbálkozok még egyszer...-Vett elő a táskájából egy lovas újságot.-Nagyon jó lovak vannak benne és gondoltam...Talán...
-Értem...És...Köszönöm...-Mosolyogtam rá.Majd a katalógusért nyúltam...Ekkor csengettek...
-Nyitom!-Állt fel anyu, majd kisietett...
-Kicsim!Téged keresnek!-Kiáltotta anyu, majd néhány pillanat múlva megjelent és utána jött Paul is.
-Paul!Szia...Hát te?-Kerekedett el a szemem.
-Hát...Unatkoztam otthon...-Hajtotta le a fejét.
-De hát...Csak egy órája váltunk el.-Kuncogtam.
-Kettő.-Helyesbített.
-Bocs...Kettő.-Mosolyogtam rá.-De azért...Jó hogy itt vagy.-Anyu!Ő itt Paul.Egy barátom.Ma ismerkedtünk meg.Paul ő az anyukám.
-Szia!Amanda vagyok.Tegezz nyugodtan.-Mosolygott anyu.
-Paul Ryan.Szia!-Mosolygott vissza a fiú, majd miután hellyel kínáltam leült mellém.
-Én most...Elugrok bevásárolni.Majd jövök.-Mondta anyu, majd el is ment...
-És...Mi jót csinálsz?-Kérdezte Paul.
-Nos...Úgy gondoltam adok még egy...Esélyt ennek a "Vegyünk-Lovat" dolognak.-Húztam magunk elé a katalógust.-És...Segítenél...Választani?-Kérdeztem félénken.
-Oh...Hát...Persze.-Csillant fel a szeme.-És...Milyet szeretnél?
-Hát...Tudod nálam ez úgy van, hogy meglátom és...Egyből bumm, bele szeretek.-Vontam vállat, majd lapozgatni kezdtem.
***
-Ez nem lehet igaz...Már vagy egy órája lessük a pacikat, de semmi...-Nyögött fel Paul.
-Hé!Hát nem ér meg enny...-Kezdtem bele, de egyből lefagytam, ahogy megpillantottam A Lovat.-Ő az...-Suttogtam, majd elmosolyodtam.-Megtaláltam!Paul!Megtaláltam álmaim lovát!-Pattogtam, majd rámutattam az újságban.
-Jól hallottam?!-Jött be anyu mosolyogva.-Megtaláltad?
-Aha!-Bólogattam, majd neki is megmutattam a palomino mént.
-Mit írnak róla?-Kérdezte anyu.
-A neve Osiris.Hat éves Palomino mén.Az anyja Pratier Queen, a neves díjugrató kanca, az apja pedig a galopp-ló, L'Ramos.Három európai versenyt nyert, négy amerikait és kanadában, az előző lovasával első lett a Calgary-ben rendezett 2008-as Junior Kupán.Gyakorlott lovasnak ajánlják, aki sokat tud vele lenni.Igányli a mozgást, tüzes, barátságos, megbízható, bátor és védelmező típus...Remek ló!-Olvastam fel.
-És...A telefon szám?-Kérdezte anyu, majd elővette a mobilját.-És honnan küldték be a cikket?
-Seattle-ből küldték.-Feleltem, majd a telefonszámot lediktáltam, anyu meg hívta is...
-Jó napot kívánok!A nevem Amanda Burt Grave.És láttuk a lovas újságban a hírdetést.A lányom beleszeretett a lovába.-Anyu elmosolyodott.-Igen...Szóval érdekelne minket.Igen...Rendben...Holnap.Igen tíz óra.Remek.És akkor el is vihetnénk ha mindent elintéztünk?Igen...Rendben köszönöm.-Majd egy papírt vett magához és írni kezdett egy címet.-Rendben, leírtam.Köszönöm, viszhall!-Majd letette a telefont.
-Na?-Kérdeztem reménykedve.
-Holnap reggel tízre legyünk ezen a címen.-Lóbálta meg a papírt.-Ha minden oké, aláírjuk a papírokat, megkapjuk a ló íratait és el is hozhatjuk.A szállításáról a tulaj rendelkezik.Elhozza nekünk.-Mosolygott rám.
-Jaj de jó!-Pattantam fel, majd megöleltem anyut, aztán Pault is...Furcsán megremegett, a szeme pedig csillogott.Én is különösen éreztem magam...Fáztam, de melegem volt...A szívem pedig vadul kapált, ahogy belenéztem a szemeibe...
-Paul is jöhetne velünk, Anyu?-Kérdeztem Paul-ra pillantva.-Persze, ha neked is oké...-Tettem hozzá gyorsan.
-Hát...Elférünk a kocsiban.-Mosolygott anyu.-És egy izmos fiú mindig elkell.Persze ha van kedved hozzá.
-Igen, rendben.-Vont vállat Paul.-Nekem oké.Csak...Most tényleg megyek...Holnap hányra legyek itt?
-Fél kilencre.Ha neked megfelel.-Mondta anyu.
-Igen.Akkor itt leszek.-Bólintott, majd kikísértem Paul-t, elbúcsúztunk és felrohantam a szobámba.Nagyon vártam a holnapot!Elmondhatatlanul...