3.Fejezet: Keresgélés

-Nos...Köszönöm, hogy elkísértél.-Álltunk meg a kocsifeljáró előtt.
-Hát...Nincs mit.-Mosolygott rám.-Holnap...Vasárnap.Lenne kedved...Eljönni valamerre?Megmutatnám La Push-t, a haverokat, Forks-t...A többi partot...-Pillantott rám.
-Öhm...Oké, persze...Benne vagyok.-Bólintottam lassan.-Ha neked nem jelent gondot.-Tettem még hozzá.
-Dehogy!-Mosolygott rám.A gyomrom pedig görcsbe rándult...Olyan aranyos volt...
-Akkor...Neked mikor lenne jó?-Kérdeztem.
-Mondjuk...Tizenegyre eljövök érted, leugrunk a haverokhoz ebédre, aztán meg elmegyünk minden fele...Ha úgy neked oké...-Sorolta.
-Öhm...Hát nem is tudom...Biztos nem lesz gond?-Tétováztam.Nem tudtam, hogy milyen lesz...Beállítani egy idegen helyre és ott ebédelni...Érdekes...
-Dehogy...Emily-ék örömmel látnak új barátokat...Tudod a falk...Vagyis...A baráti kör...Hogy is mondjam...Nagyon...Szereti az újakat...Barátságosak.-Vont vállat.
-Hát...Oké...-Bólintottam végül.
Még váltottunk egy-két szót, aztán elköszöntünk egymástól és én bementem, Paul meg haza-gondolom én.
Anyu is megérkezett egy óra múlva, s lehívott a földszintre.
-Szia...-Köszöntem neki, majd leültem a bárszékre, a pulthoz.-Mi újság?
-Ezt vettem ma...Gondoltam...Bepróbálkozok még egyszer...-Vett elő a táskájából egy lovas újságot.-Nagyon jó lovak vannak benne és gondoltam...Talán...
-Értem...És...Köszönöm...-Mosolyogtam rá.Majd a katalógusért nyúltam...Ekkor csengettek...
-Nyitom!-Állt fel anyu, majd kisietett...
-Kicsim!Téged keresnek!-Kiáltotta anyu, majd néhány pillanat múlva megjelent és utána jött Paul is.
-Paul!Szia...Hát te?-Kerekedett el a szemem.
-Hát...Unatkoztam otthon...-Hajtotta le a fejét.
-De hát...Csak egy órája váltunk el.-Kuncogtam.
-Kettő.-Helyesbített.
-Bocs...Kettő.-Mosolyogtam rá.-De azért...Jó hogy itt vagy.-Anyu!Ő itt Paul.Egy barátom.Ma ismerkedtünk meg.Paul ő az anyukám.
-Szia!Amanda vagyok.Tegezz nyugodtan.-Mosolygott anyu.
-Paul Ryan.Szia!-Mosolygott vissza a fiú, majd miután hellyel kínáltam leült mellém.
-Én most...Elugrok bevásárolni.Majd jövök.-Mondta anyu, majd el is ment...
-És...Mi jót csinálsz?-Kérdezte Paul.
-Nos...Úgy gondoltam adok még egy...Esélyt ennek a "Vegyünk-Lovat" dolognak.-Húztam magunk elé a katalógust.-És...Segítenél...Választani?-Kérdeztem félénken.
-Oh...Hát...Persze.-Csillant fel a szeme.-És...Milyet szeretnél?
-Hát...Tudod nálam ez úgy van, hogy meglátom és...Egyből bumm, bele szeretek.-Vontam vállat, majd lapozgatni kezdtem.
***
-Ez nem lehet igaz...Már vagy egy órája lessük a pacikat, de semmi...-Nyögött fel Paul.
-Hé!Hát nem ér meg enny...-Kezdtem bele, de egyből lefagytam, ahogy megpillantottam A Lovat.-Ő az...-Suttogtam, majd elmosolyodtam.-Megtaláltam!Paul!Megtaláltam álmaim lovát!-Pattogtam, majd rámutattam az újságban.
-Jól hallottam?!-Jött be anyu mosolyogva.-Megtaláltad?
-Aha!-Bólogattam, majd neki is megmutattam a palomino mént.
-Mit írnak róla?-Kérdezte anyu.
-A neve Osiris.Hat éves Palomino mén.Az anyja Pratier Queen, a neves díjugrató kanca, az apja pedig a galopp-ló, L'Ramos.Három európai versenyt nyert, négy amerikait és kanadában, az előző lovasával első lett a Calgary-ben rendezett 2008-as Junior Kupán.Gyakorlott lovasnak ajánlják, aki sokat tud vele lenni.Igányli a mozgást, tüzes, barátságos, megbízható, bátor és védelmező típus...Remek ló!-Olvastam fel.
-És...A telefon szám?-Kérdezte anyu, majd elővette a mobilját.-És honnan küldték be a cikket?
-Seattle-ből küldték.-Feleltem, majd a telefonszámot lediktáltam, anyu meg hívta is...
-Jó napot kívánok!A nevem Amanda Burt Grave.És láttuk a lovas újságban a hírdetést.A lányom beleszeretett a lovába.-Anyu elmosolyodott.-Igen...Szóval érdekelne minket.Igen...Rendben...Holnap.Igen tíz óra.Remek.És akkor el is vihetnénk ha mindent elintéztünk?Igen...Rendben köszönöm.-Majd egy papírt vett magához és írni kezdett egy címet.-Rendben, leírtam.Köszönöm, viszhall!-Majd letette a telefont.
-Na?-Kérdeztem reménykedve.
-Holnap reggel tízre legyünk ezen a címen.-Lóbálta meg a papírt.-Ha minden oké, aláírjuk a papírokat, megkapjuk a ló íratait és el is hozhatjuk.A szállításáról a tulaj rendelkezik.Elhozza nekünk.-Mosolygott rám.
-Jaj de jó!-Pattantam fel, majd megöleltem anyut, aztán Pault is...Furcsán megremegett, a szeme pedig csillogott.Én is különösen éreztem magam...Fáztam, de melegem volt...A szívem pedig vadul kapált, ahogy belenéztem a szemeibe...
-Paul is jöhetne velünk, Anyu?-Kérdeztem Paul-ra pillantva.-Persze, ha neked is oké...-Tettem hozzá gyorsan.
-Hát...Elférünk a kocsiban.-Mosolygott anyu.-És egy izmos fiú mindig elkell.Persze ha van kedved hozzá.
-Igen, rendben.-Vont vállat Paul.-Nekem oké.Csak...Most tényleg megyek...Holnap hányra legyek itt?
-Fél kilencre.Ha neked megfelel.-Mondta anyu.
-Igen.Akkor itt leszek.-Bólintott, majd kikísértem Paul-t, elbúcsúztunk és felrohantam a szobámba.Nagyon vártam a holnapot!Elmondhatatlanul...