Oké, összegezzünk...El telt egy hónap.Itt élek La Push-ban, boldog és gondtalan vagyok.Van egy lovam, akivel szoros kapcsolatba kerültem.
Új barátokra is találtam.Megismertem Emily-t, Leah-t, Sam-et, Jared-et, Seth-et, Jake-t, Embry-t és Quil-t.
Paul-lal nagyon jó...Barátságba kerültem...És nem is tudom...Én egy naiv lánynak gondolom, magam, aki könnyen szerelembe tud esni, de ez most más...Nem tudom, számomra olyan ismeretlen érzés...Akarom...Szinte...Olyan, mintha benne megtalálnám azt, amim elveszett már rég.A lelkem másik felét...Érdekes.De tetszik!
Most szerda van, nyári szünet, ragyogó idő, kellemesen meleg.És kimegyek lovagolni Osiris-en...Kell ennél több?!Az életem lassan olyan lesz, mint egy leány-regény Happy End-je.Szép és boldog...
-Szia nagyfiú...-Léptem be az istállóba, majd kivezettem Osiris-t.-Készen állsz egy jó kis kilovaglásra?-Mosolyogtam rá, majd megpaskoltam a nyakát és előhoztam a felszerelést.
A lovacskámat lecsutakoltam, majd nyergelni készültem.
Aztán tíz perc múlva már a nyeregben ültem és az erdő felé ügettem.
A megszokott ösvényen mentem, ami nem is gondoltam volna még...Nem lesz olyan megszokott, mint eddig volt...
***
Osiris egész úton feszült volt.Hátra lapította a fülét, a szeme homályos és zavaros volt.Görcsösen mozgott.Nem tudtam ezt mire vélni.Hiszen nem volt oka az aggodalomra, már megszokott ösvényen haladtunk, gyönyörű, kellemes idő volt, semmi veszély...
És egyszer csak...Magam sem tudom hogy...Talán egy pillanatra néztem el oldalra és amire vissza pillantottam az útra ott állt egy férfi alak, farmerban és szürke kapucnis felsőben.Az arcát nem láttam a szemére húzott csuklya miatt.
-Segíthetek?-Húztam meg a szárat.Osiris oldalra táncolt.Nagyon nehezen tudtam fékezni.
-Sheryl?!-Kérdezte egy lágy, dallamos hang.
-Igen...-Bólintottam.
Ekkor jött el a pillanat, hogy le kellett szállnom a nyeregből, mivel félő volt, hogy Osiris levet a hátáról.Csak nem tudtam, hogy ki áll ott az ösvényen és ki bámul rám...
-Miben segíthetek?!-Kérdeztem megszorítva a szárat.
-Meg.Fogsz.Halni.-Tagolta, mire megrémültem.Aztán már előttem is termett...Fejéről lecsúszott a kapucni...A szemei...Még sosem láttam olyan szemeket.Az íriszei karmazsin-vörösek voltak.Szemfogai hegyesek...Nem tudtam mi van most.Az időt is elfelejtettem, a napot, mindent...Ilyen érzés, mikor szembenézel a halállal?!Mindig azt mondják, hogy lepereg az életed...Nekem nem pergett le...Csak bámultam a srácra.Aki kinézetre nem volt több húsznál.És még sikoltani sem sikoltottam...Semmi.Belém fagyott a szó.
És amikor a tűhegyes szemfogak a nyakamba akartak fúródni támadóm ellökött magától, őt meg oldalról egy szürke árny sodorta el.A földre estem, Osiris akkor már rég túl volt árkon-bokron...
Még annyit láttam, hogy előttem kb. 20 méterre a férfi áll, nekem háttal meg egy négy lábon álló, ló méretű, szürke, szőrös valami...Aztán elhomályosult minden, elájultam...
***
-Mennyit láthatott meg?!-Hallottam meg egy hangot.Nem tudom mennyi idő telhetett el...Meddig voltam eszméletlen.Csak azt érzékeltem, hogy valami puhán fekszem.-Mennyit?!Hm?!-A hang amúgy nagyon ismerős volt...És ahogy kezdtem helyre rázódni rájöhettem, hogy Sam volt az.
-Nem tudom, Sam...Nem tudom...Remélem semmit.-Hallottam meg Paul hangját.-Nem akarom még neki elmondani...Még nem.Még nem állna rá készen.
-Megértelek Paul...De ha látott téged...Akkor...El kell neki mondanunk.Ha készen áll, ha nem...Ezt a kockázatot vállalnunk kell.A lenyomatod.-Oké...Mi az a lenyomat, amit Sam emleget?!És mit kell nekem elmondani?!
-Ahh...-Nyöszörögtem.
-Ébredezik...-Szólalt meg Jared hangja, azt hiszem Paul mellől...
-Hol...vagyok...?-Kérdeztem lassan, majd kinyitni próbáltam a szemem, ami ment is egy idő után...Homályosan láttam, úgyhogy pislogtam egyet-kettőt, hogy tisztuljon a kép.Paul, Jared, Embry, Jake és Sam is itt volt.Körülöttem.Nem tudtam mi van...
-Mi van?!-Próbáltam lassan felülni, de Paul visszanyomott.
-Hé...Pihenj...-Mondta kedvesen.-Az...Erdőben tláltunk rád Jareddel.Eszméletlen voltál.Mi történt?
-Én...Nem is tudom...-Elmélkedtem.-Lovagolni indultam, de egy srác...Ott volt...Az ösvényen és...Rám támadt.Osiris megbokrosodott és elrohant én meg...Nem tudom...Az az izé, mert hogy nem ember volt, az tuti meg akart harapni...Vörös szeme volt meg minden...Tök ijesztő volt.Aztán...Egy szürke bundás, hatalmas valami mentett meg...Nekiment a fiúnak, én meg...A földre pottyantam, elájultam és...Most...Itt vagyok...-Néztem körül.-Nem is tudom hol...
-Nálam vagy...Az én házam.-Mondta Paul.
-Oh...Oké...Szóval akkor itt vagyok, Paul-nál.-Bólintottam.-Srácok...Mi...Mi volt az az...Izé, ami...Rám támadt?!-Kérdeztem bizonytalanul az arcokra pillantva.Minden szempár lopva Paul-ra pillantott.-Na és...Az a szürke, bazinagy valami is mi a fene volt?!Mi történt velem?!
-Sheryl...Ez...-Motyogta Paul, majd Sam-re nézett.-Ezt még mi sem...Tudjuk.-Nyelt nagyot végül.
-Nekem...Nem úgy tűnik.-Néztem végig rajtuk.-Ne hazudjatok fiú...Légyszi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése