2.Fejezet: Új Helyeken

A part gyönyörű volt...A tenger morajlott, a nap sütött...

Lementem a víz mellé és csak sétálgattam...

Már egy sziklákkal tarkított területen lépkedtem, mikor hangokat hallottam balról, az erdő felől...

A kíváncsiságom erősebb volt, mint én úgyhogy elindultam arra, mintha csak sétálgatnék...

-A francba!!!-Hallottam meg egy férfi hangját, majd egy reccsenést...Valószínűleg bele vert valami fába...

Nagyot nyeltem...

Biztos ezt akarom én?!Megzavarni egy nagyon ideges férfit?!Mi van ha nekem támad?-Elmélkedtem.

De sajnos kíváncsi természet vagyok, így tovább indultam mondván "Majd elfutok".

Aztán megpillantottam azt a valakit...Nekem háttal állt egy fánál.A fának döntötte a fejét, a testét rázta a remegés és mélyeket lélegzett.

Egy óvatlan pillanatban megreccsent a lábam alatt egy ág...

A férfi pedig megfordult...

-Én...Bocsánat...-Motyogtam hátrafelé lépve.

A gyomromban érdekes érzés keletkezett és a szívem is elkezdett dübörögni.Szememet nem tudtam levenni a félmeztelen fiúról, aki csak állt előttem és rám bámult...-Nem...Akartalak megzavarni...-Mondtam.-Jobb ha...megyek...

-Öhm...Nem...Nem zavarsz, csak...-Szólalt meg, s nagyon igyekezett úrrá lenni a remegésén.Valamivel nagyon küzdött.-Ne...Menny...

-Sheryl vagyok...-Léptem közelebb, majd tekintetem a fára tévedt, aminél a fiú állt.A kéreg lehullott egy-két helyen valamint látszódott, hogy valaki igen komolyakat vert bele...-Minden...Oké?-Kérdeztem óvatosan.

-Nagyjából...-Vont vállat.-Amúgy...Paul vagyok...-Mutatkozott be.-Paul Ryan.

-Sheryl Grave...-Mondtam.-Miért...Bántottad szegény fát?-Mosolyogtam rá félénken.

-Hát...Ideges vagyok...Voltam...Mondjuk így.-Sóhajtott.

-Értem...-Bólintottam lassan.-Én...Ha ideges vagyok általában kimegyek a partra, vagy az erdőbe sétálni...Csak...Most hogy ide költöztünk...Nemigen ismerem ezt a helyet...-Néztem körbe.

-Öhm...Szívesen körbe vezetlek, ha gondolod...-Ajánlotta fel.

-Hát...Nem akarok púp lenni a hátadon...-Ráztam meg a fejem.

-Dehogy...-Mosolyodott el, majd elindultunk egymás mellett.-Mikor jöttél ide?

-Tegnap jöttem...Az anyámmal...-Feleltem.

-Honnan jöttetek?-Kérdezte mosolyogva.

-Hát...Edmonton-ból...Kanada.-Vontam vállat.

-Az biztos szép hely...Egyszer voltam csak Kanadában...-Mondta.

Már nem remegett...Csak egy kicsit az bosszantott, hogy engem bámult folyamatosan.

-És...Te itt élsz La Push-ban?-Kérdeztem rá pillantva.

-Aha...Itt nőttem fel.-Bólogatott.

-Az tök jó...-Bólintottam.-És...Hány éves vagy?-Kérdeztem bátortalanul.

-Húsz leszek jövő hónapban...-Felelte.-És Te?

-Tizenhét vagyok...-Vontam vállat.

-És...Miket szoktál csinálni szabad idődben?-Mosolygott rám.

-Hát...Négy éves korom óta lovagoltam...Egészen...Tavaly télig.-Hajtottam le a fejem.

-Elmondod mi történt?-Kérdezte kedvesen.Mire bólintottam.

-Tél volt...És...Az erdőben lovagoltam a lovamon, Aztékon...Aztán...annyira emlékszem csak, hogy...Az egyik bokorból három rénszarvas rohant elő...Azték pedig...Megbokrosodott.A főút felé rohant és én...Meg sem tudtam őt állítani...Csak ment és ment...Aztán...Az úttól 20-30 méternyire leestem róla...Ledobott.Ő meg tovább rohant és...Egy kamion elütötte...Én meg végig néztem ahogy...Meghal...Ott térdeltem mellette és a legrosszabb az volt, hogy...Nem tudtam semmit sem csinálni...A kezeim között halt meg...-Nyeltem nagyot, majd letöröltem a kibuggyanni készülő könnyeimet.

-Sajnálom...-Ölelt magához.-Biztos...Gyönyörű ló lehetett.

-Igen...Az volt.-Bólintottam.

Nagyon jól esett, hogy megölelt...Megnyugodtam.És...Nekem ez nem volt tolakodás, közvetlenség...Olyan volt, mintha régi-régi...Jó barátok lennénk.

-És...Azóta nem is ültél lovon?-Kérdezte, mire ismét elindultunk egymás mellett.

-Nem...-Feleltem.-De anyám...Erősködik, hogy ismét lovagolnom kéne és...Akkor...Nem lennék olyan...Befelé forduló...-Sóhajtottam.-Hülyeség...

-Hát...-Vont vállat.-Ha dumálni akarsz...Én vállalkozó vagyok mindenre.-Mosolyodott el.

-Köszi...-Mosolyogtam vissza, majd a telefonom SMS-t jelzett...Anyutól.

Megnyitottam az üzenetet:

"Ma korábban érek haza, délre otthon is leszek.Puszi, Anyu."

-Remek...-Sóhajtottam.

-Valami..Gond van?-Kérdezte Paul.

-Nem...Nincs...Csak...Anyu hamarabb jön ma haza...Ennyi...-Mosolyodtam el.

-Oh...Okés...Öhm...Akkor haza kísérlek.-Vont vállat.

-Oké, köszi.-Bólintottam, majd elindultunk visszafelé...

1.Fejezet: La Push

-Még mennyi idő?!-Sóhajtottam türelmetlenül.

-Két óra.-Felelte anyu.

-Fél órája is ezt mondtad...-Sóhajtottam, majd vissza dugtam a fülembe a head set-et.

A nevem Sheryl.Tizenhét éves vagyok és az anyámmal, Amanda Burt Grave-vel költözünk.

Amióta az apám, John Grave elhunyt Irakban, a fronton járjuk az országot nyugalmat keresve...

Most Forks felé igyekszünk, Washington-Államban.

Lehunytam a szemem és valószínűleg elaludhattam, mivel anyu hangjára pattantak ki a szemeim.

-Kicsim!Megjöttünk!Ébredj!-Rázott fel.

-Oké...-Sóhajtottam, majd a kocsi megállt én meg kiszálltam...

Egy nagy faház volt előttünk...Körülöttünk pedig csak erdő...

-Hm...Szebb mint a képen.-Állapította meg anyu.

-Szép...-Bólintottam lassan.-Ez Forks?!-Kérdeztem megpördülve.

-Nem.Ez La Push kicsim.-Mondta a fejét rázva.-Ez egy indián rezervátum...Forks-tól öt kiló méterre.

-Szóval...Isten háta mögött...Egy faházban...Egy erdő közepén...Egy indiánokkal teli helyen fogunk lakni.-Összegeztem.-Remek...-Morogtam, majd kikaptam a két bőröndömet és bementem a házba...

Ami belülről is gyönyörű volt...

-Szép...-Sóhajtottam.

Majd a lépcsőre pillantottam és felbaktattam...

Bekukkantottam a szobákba...

Az utolsó lila szoba volt az enyém.Ezt el is döntve ledobtam az ágyra a bőröndöt, majd vissza mentem a földszintre.

-Gyönyörű ez a lakás...-Mosolygott anyu a konyhában pakolgatva.-Sheryl!Felvinnéd az én cuccaimat is a szobámba?-Kérte.

-Persze.-Bólintottam, majd felvettem a két bőröndöt majd elindultam a földszinti nagy háló felé...

Beérve letettem a bőröndöket, majd vissza mentem a konyhába.

-Ja...Ajánlom nézz be a nappaliba!Elképesztően gyönyörű!-Mondta.

Vállat vonva bementem a nappaliba...

A világos falak és bútorok gyönyörűek voltak és a hatalmas ablakokon beáradt a napfény...Tényleg szép volt.

-Azt a...-Tátottam el a számat.

-Ugye?!-Nevetett fel anyu.

-Megyek...Kipakolok.-Mondtam, majd felsiettem a szobámba, hogy kipakoljak...

***

Este, már berendezkedtem teljesen.

Lezuhanyoztam, majd az ágyamba feküdtem és az ölembe vettem a laptopomat.

-Hahó...-Dugta be a fejét anyu.

-Mondd...-Mosolyogtam rá.

-Csak szólni szerettem volna, hogy én holnap már dolgozok...-Mosolygott vissza.

-Oké...Hányra mész?-Kérdeztem.

-Nyolc.-Felelte.-De hatkor már fel kelek, úgyhogy...Jó éjt!-Intett.

-Köszi, neked is...-Mondtam, majd miután anyu kiment é behívtam a Google keresőt.

"Tenger, óceán partok La Push-ban"-Írtam be, majd a "KERESÉS" szóra kattintva rákattintottam az első találatra...

La Push Óceán-Partjai

First Beach.

Delta Beach.

Stone Beach.

Rákattintottam a First-Bach-re.

-Na...Megvan hova megyek holnap...

***

Másnap reggel kilenckor keltem fel...

Már egyedül voltam itthon...

Kényelmesen leballagtam a földszintre és megreggeliztem.

Aztán vissza mentem a szobámba, megcsináltam magam...

A hajamat kivasaltam, felkentem egy könnyed sminket, majd a gardróbba átmentem és felöltözni készülődtem...

Felvettem egy rózsaszín pántos felsőt, egy blézert, egy farmert és egy tornacsukát.

Még egy-két kiegészítőt, parfüm és már mentem is First Beach-re, ami tőlünk húsz percnyire volt gyalog...