-Így sokkal nagyobb vagy...-Mondtam halkan, majd elmosolyodva megvakargattam a nyakát...-De aranyos...
Majd megköszörültem a torkomat...Most jött el az ideje, hogy tisztázzam vele a dolgokat.
-Tudod...Így sokkal könnyebb neked elmondanom, hogy mit érzek...-Mondtam halkan, majd el is pirultam hozzá...-Amióta...Megismertelek, plusz még ez az egy és fél hónap nagyon felnyitotta a szemem...Teljesen más lett az életfelfogásom...Boldog lettem...Melletted...És...Ezért nagyon hálás vagyok.-Rá pillantottam...A nagy, barna szemek is engem vizslattak.-Szeretlek...-Suttogtam halkan.-Szerelmes vagyok beléd.Az első pillanattól kezdve.
Hallgatagon üldögéltem, mire a farkas az ölembe fektette a fejét.
-Nem tudom most mire gondolsz, de...Jobbnak láttam, ha tudod.És persze megértem, ha elutasítasz, meg minden, mert...Én még csak tizenhét vagyok, te meg nemsokára húsz leszel, meg ilyenek...-A farkas felmordult, majd megbökte a karomat.
-Oké, befogtam.-Motyogtam halkan.-Tudod mit?!Én most...Haza megyek.Te menny, változz vissza, öltözz fel, aztán...Gyere el hozzám.Megbeszéljük a dolgokat, oké?-Álltam fel lassan.
A farkas "bólintott", majd én elmentem a kocsihoz és beültem...A kulcs benne volt.Elfordítottam és elindultam haza.Még jó, hogy tudok vezetni...
Hazaérve beálltam a beállónkra, kiszálltam és bementem a házba.
Anyu már aludt szerencsére.
Felmentem a szobámba, bezártam az ajtót.Az ablakhoz léptem és kinyitottam résnyire.Paul ott be tud majd jönni.
Aztán mentem a fürdőbe.Gyorsan lezuhanyoztam, leszedtem a sminkem és fogat mostam.
Aztán felvéve a pizsimet, ami egy kék top és egy francia alsó volt, visszamentem a szobámba...De már nem voltam egyedül.
-Szia...-Fordult felém Paul.
-Szia...-Csuktam be magam után a fürdőszoba ajtót.
Szótlanul leültem az ágyamra, a lábaimat magam alá húztam.És Paul-ra bámultam, aki az ablaknál állt és kifelé bámult.
-Mit szólsz?Mi a véleményed erről a...Dologról?-Kérdezte rám pillantva.
-Mi lenne?!-Kérdeztem, miközben felálltam és odaléptem hozzá.-Én már elmondtam azt, amit akartam.Az erdőben.
-Igen...Emlékszem még.-Mosolyodott el.A szemei csillogtak.
-És Te mit szólsz hozzá?-Kérdeztem.
-Que Quowle...-Suttogta, majd odahajolt hozzám és megcsókolt...
Nem tudtam, hogy a "que quowle" vagy mi, micsodát jelent, de a csókjára vártam...Nagyon jó volt, a szívem nagyon hevesen vert...Csak Ő és Én voltunk.Mintha...Egy tornádó söpört volna rajtam végig, s a lelkem kitisztult...Neki éltem.Csak miatta...
-És...Mit jelent a "Que Quowle"?-Kérdeztem mosolyogva, mikor elváltunk...
-Szeretlek.-Felelte, majd rám mosolygott és magához ölelt...
-Én is téged...-Suttogtam, majd megöleltem...
Aztán kézen fogtam és az ágyamhoz mentünk.Én leültem és lehúztam magam mellé.-Mindent tudni akarok Rólad!-Mosolyogtam rá.
-Alakváltó vagyok.Vérfarkas.Az a dolgunk, hogy vámpírokat öljünk.Vannak nomádok, akik emberi véren élnek és vannak a vegetáriánusok, akik állatvéren élnek.A falkát már ismered...Ez a farkas dolog...Örökletes.A vérünkben van, így mi a gyerekeinknek adjuk majd tovább.-Szótlanul hallgattam a meséjét, néha bólogattam is...-És akkor most jön az egyik legfontosabb rész.A Bevésődés.Mi, farkasok így találunk párt magunknak.Ez olyan...Mint az első látásra szerelem.Csak sokkal erősebb.És egy életre szól.Olyan...Hogy...Ha meglátod Ő-t, a Lenyomatodat, akkor már nem a gravitáció az, ami a földön tart, hanem csakis Ő.Ő az, akiért élsz és te akkor vagy boldog, ha ő is az.
-Bevésődés...-Suttogtam, majd az összekulcsolódott kezünkre pillantottam.-Neked...Jasmine a lenyomatod?-Kérdeztem halkan.
-NEM!-Vágta rá azonnal.-Az n Lenyomatom...A világ leggyönyörűbb, legokosabb, legkedvesebb lánya a világon...-Mosolyodott el.-Te.Te vagy a Bevésődésem, Sheryl...
-Hogy én?!-Kerekedtek el a szemeim.-Én vagyok...A lenyomatod?-Kérdeztem meglepetten, majd mikor felébredtem a kezdeti sokkból a nyakába ugrottam és megcsókoltam.
A lendületemtől Ő meg hátra dőlt az ágyamon...Fölötte voltam...
Rá mosolyogtam, majd egy csókot adva lemásztam róla.Ő meg felült.
-Rég voltam...Ennyire boldog...-Mosolyogtam rá.-És...Szerelmes.
***
Még órákig beszélgettünk, de háromkor már kezdtem fáradni.
-Aludj...-Mosolygott rám Paul.Az ölében voltam, ő meg az ágyon ült.Az ágyra tett, majd óvatosan betakart.
-Maradj itt velem...-Kértem halkan, majd megfogtam a kezét és odébb csúszva magam mellé húztam.
Lefeküdt mellém.A mellkasára vont és olyan melegem lett, hogy nem is kellett volna takaró...
-A farkasság miatt vagy ilyen forró?-Kérdeztem.
-Igen.-Felelte, majd a hajammal kezdett el babrálni...-De most már aludj...-Mondta halkan, majd egy puszit nyomott a homlokomra...
-Itt maradsz velem?-Kérdeztem reménykedve.
-Igen.-Bólintott.-De anyukád?
-Ő úgyis azt akarja, hogy összejöjjünk.-Mosolyodtam el.
-Tényleg?-Kuncogott Paul.
-Aha...-Suttogtam, majd elnyomtam egy ásítást.
-Majd holnap elmeséled...-Mondta kedvesen, majd megsimogatta a hátamat.
A szemem pedig egyre lejjebb csukódott...Aztán elaludtam.
Ez volt életem legszebb éjszakája.Az ő karjaiban aludhattam el...
