9.Fejezet: A Vallomás

A farkas lefeküdt a földre...Én meg egy-két pillanatig tétováztam, majd leültem mellé.

-Így sokkal nagyobb vagy...-Mondtam halkan, majd elmosolyodva megvakargattam a nyakát...-De aranyos...

Majd megköszörültem a torkomat...Most jött el az ideje, hogy tisztázzam vele a dolgokat.

-Tudod...Így sokkal könnyebb neked elmondanom, hogy mit érzek...-Mondtam halkan, majd el is pirultam hozzá...-Amióta...Megismertelek, plusz még ez az egy és fél hónap nagyon felnyitotta a szemem...Teljesen más lett az életfelfogásom...Boldog lettem...Melletted...És...Ezért nagyon hálás vagyok.-Rá pillantottam...A nagy, barna szemek is engem vizslattak.-Szeretlek...-Suttogtam halkan.-Szerelmes vagyok beléd.Az első pillanattól kezdve.

Hallgatagon üldögéltem, mire a farkas az ölembe fektette a fejét.

-Nem tudom most mire gondolsz, de...Jobbnak láttam, ha tudod.És persze megértem, ha elutasítasz, meg minden, mert...Én még csak tizenhét vagyok, te meg nemsokára húsz leszel, meg ilyenek...-A farkas felmordult, majd megbökte a karomat.

-Oké, befogtam.-Motyogtam halkan.-Tudod mit?!Én most...Haza megyek.Te menny, változz vissza, öltözz fel, aztán...Gyere el hozzám.Megbeszéljük a dolgokat, oké?-Álltam fel lassan.

A farkas "bólintott", majd én elmentem a kocsihoz és beültem...A kulcs benne volt.Elfordítottam és elindultam haza.Még jó, hogy tudok vezetni...

Hazaérve beálltam a beállónkra, kiszálltam és bementem a házba.

Anyu már aludt szerencsére.

Felmentem a szobámba, bezártam az ajtót.Az ablakhoz léptem és kinyitottam résnyire.Paul ott be tud majd jönni.

Aztán mentem a fürdőbe.Gyorsan lezuhanyoztam, leszedtem a sminkem és fogat mostam.

Aztán felvéve a pizsimet, ami egy kék top és egy francia alsó volt, visszamentem a szobámba...De már nem voltam egyedül.

-Szia...-Fordult felém Paul.

-Szia...-Csuktam be magam után a fürdőszoba ajtót.

Szótlanul leültem az ágyamra, a lábaimat magam alá húztam.És Paul-ra bámultam, aki az ablaknál állt és kifelé bámult.

-Mit szólsz?Mi a véleményed erről a...Dologról?-Kérdezte rám pillantva.

-Mi lenne?!-Kérdeztem, miközben felálltam és odaléptem hozzá.-Én már elmondtam azt, amit akartam.Az erdőben.

-Igen...Emlékszem még.-Mosolyodott el.A szemei csillogtak.

-És Te mit szólsz hozzá?-Kérdeztem.

-Que Quowle...-Suttogta, majd odahajolt hozzám és megcsókolt...

Nem tudtam, hogy a "que quowle" vagy mi, micsodát jelent, de a csókjára vártam...Nagyon jó volt, a szívem nagyon hevesen vert...Csak Ő és Én voltunk.Mintha...Egy tornádó söpört volna rajtam végig, s a lelkem kitisztult...Neki éltem.Csak miatta...

-És...Mit jelent a "Que Quowle"?-Kérdeztem mosolyogva, mikor elváltunk...

-Szeretlek.-Felelte, majd rám mosolygott és magához ölelt...

-Én is téged...-Suttogtam, majd megöleltem...

Aztán kézen fogtam és az ágyamhoz mentünk.Én leültem és lehúztam magam mellé.-Mindent tudni akarok Rólad!-Mosolyogtam rá.

-Alakváltó vagyok.Vérfarkas.Az a dolgunk, hogy vámpírokat öljünk.Vannak nomádok, akik emberi véren élnek és vannak a vegetáriánusok, akik állatvéren élnek.A falkát már ismered...Ez a farkas dolog...Örökletes.A vérünkben van, így mi a gyerekeinknek adjuk majd tovább.-Szótlanul hallgattam a meséjét, néha bólogattam is...-És akkor most jön az egyik legfontosabb rész.A Bevésődés.Mi, farkasok így találunk párt magunknak.Ez olyan...Mint az első látásra szerelem.Csak sokkal erősebb.És egy életre szól.Olyan...Hogy...Ha meglátod Ő-t, a Lenyomatodat, akkor már nem a gravitáció az, ami a földön tart, hanem csakis Ő.Ő az, akiért élsz és te akkor vagy boldog, ha ő is az.

-Bevésődés...-Suttogtam, majd az összekulcsolódott kezünkre pillantottam.-Neked...Jasmine a lenyomatod?-Kérdeztem halkan.

-NEM!-Vágta rá azonnal.-Az n Lenyomatom...A világ leggyönyörűbb, legokosabb, legkedvesebb lánya a világon...-Mosolyodott el.-Te.Te vagy a Bevésődésem, Sheryl...

-Hogy én?!-Kerekedtek el a szemeim.-Én vagyok...A lenyomatod?-Kérdeztem meglepetten, majd mikor felébredtem a kezdeti sokkból a nyakába ugrottam és megcsókoltam.

A lendületemtől Ő meg hátra dőlt az ágyamon...Fölötte voltam...

Rá mosolyogtam, majd egy csókot adva lemásztam róla.Ő meg felült.

-Rég voltam...Ennyire boldog...-Mosolyogtam rá.-És...Szerelmes.

***

Még órákig beszélgettünk, de háromkor már kezdtem fáradni.

-Aludj...-Mosolygott rám Paul.Az ölében voltam, ő meg az ágyon ült.Az ágyra tett, majd óvatosan betakart.

-Maradj itt velem...-Kértem halkan, majd megfogtam a kezét és odébb csúszva magam mellé húztam.

Lefeküdt mellém.A mellkasára vont és olyan melegem lett, hogy nem is kellett volna takaró...

-A farkasság miatt vagy ilyen forró?-Kérdeztem.

-Igen.-Felelte, majd a hajammal kezdett el babrálni...-De most már aludj...-Mondta halkan, majd egy puszit nyomott a homlokomra...

-Itt maradsz velem?-Kérdeztem reménykedve.

-Igen.-Bólintott.-De anyukád?

-Ő úgyis azt akarja, hogy összejöjjünk.-Mosolyodtam el.

-Tényleg?-Kuncogott Paul.

-Aha...-Suttogtam, majd elnyomtam egy ásítást.

-Majd holnap elmeséled...-Mondta kedvesen, majd megsimogatta a hátamat.

A szemem pedig egyre lejjebb csukódott...Aztán elaludtam.

Ez volt életem legszebb éjszakája.Az ő karjaiban aludhattam el...