8.Fejezet: A Titkok Kiderülnek

A szívem majd' meghasadt, remegtem, ziháltam...A szememet nem tudtam levenni az érdekes párocskáról.

Majd kigördült a könnyem is, amit végképp nem akartam.És az egész szituációt látta az egész falka, plusz még azok, akiket én nem nagyon ismertem...Sarkon fordulva rohanni kezdtem a park sziklás része felé, ahol az erdő húzódik.Nem törődtem az utánam kiabálókkal, csak el akartam onnan menni...

***

PAUL SZEMSZÖG

Jasmine a semmiből termett ott és megcsókolt.Teljesen lesokkolódtam...Az agyam elsötétült.

-Jas...Mit keresel te itt?!-Szedtem le magamról.-Mi a francot képzelsz?!

-Paul...hát nem is hiányoztam?!-Kérdezte dühösen.

-Paul...A lenyomatod most rohant be az erdőbe.-Szólalt meg Embry.

-Lenyomat?!-Kerekedett el Jasmine szeme.-Te Bevésődtél?!És nem velem?!

-A francba...-Sóhajtottam.-Remélem most örülsz, Jas...-Morogtam, majd futva elindultam az erdő felé...

-Sheryl!-Kiabáltam.-Sher!

Aztán meghallottam...Sírt..Valahol balra, 10-20 méterre tőlem.Elindultam a hang irányába és Sher-t egy fa tövében találtam meg, összekuporodva...Sírt...

-Sher...-Suttogtam, miközben lassan közelebb mentem hozzá.

-Hagyj békén...-Suttogta.

-Had magyarázzak el mindent...-Guggoltam le mellette.

-Mindent?!-Kérdezte halkan.

-Mindent.-Bólintottam.-Megengeded?

Bólintott, én meg elkezdtem volna mesélni, de megéreztem valamit...Vámpír bűz.Az a vámpír, ami már egyszer megtámadta Sher-t.Felpattantam.

-Ne mozdulj innen!-Parancsoltam rá.

-Mi a baj?-Kérdezte rémülten.

-Visszajött.-Feleltem.-Az, aki rád támadt.Maradj itt a fánál!

-Nagyon vigyázz!-Mondta, majd vissza lapult a fához.

Ekkor lépett elő a fák és bokrok homályából a dög...Egy nomád.

-Óh...De aranyos...-Mosolyodott el gúnyosan.-A farkas és a lenyomata...

-Fogd be...-Morogtam, majd remegni kezdtem.

-Ja, hogy Ő még nem tudja, hogy mi vagy Te...Nem tudja, hogy alakváltó vagy, Paul?!-Mosolyodott el ismét.

***

-Ja, hogy Ő még nem tudja, hogy mi vagy Te...Nem tudja, hogy alakváltó vagy, Paul?!-Kérdezte vigyorogva a férfi, én meg nem tudtam, hogy mi van...Alakváltó?!

Ekkor Paul remegni kezdett.Dühösen fújtatott és az egész testét remegés rázta...

-Paul Ryan, a te szerelmed, Sheryl...Egy vérfarkas.-Pillantott rám.-Egyhatalmas farkassá változik és vámpírokat öl...Ami én is vagyok.Szörnyekkel vagy körülvéve kicsi lány, csak ezt a te állítólagos barátaid, köztük Paul is...Elfelejtették megemlíteni...

Ekkor csak egy nagy reccsenést hallottam és Paul helyett már egy nagy, szürke farkas állt...

bevillant a délutáni kép, ami még az elájulásom előtt volt...Ugyan ezt a bundás valamit láttam...Paul volt az...Farkas alakban...

A szívem kihagyott egy ütemet, megijedtem...

A farkas neki rontott a vámpírnak és a csata megkezdődött...Az erdőből kirontott még egy pár farkas, valahogy...Nem tudtam őket megszámolni...

Egy farkas, ami kicsivel kisebb volt a többinél elém állt...Lassan felálltam és a homok színű bundába kapaszkodtam...

-Nem tudom, hogy te ki, vagy mi vagy...De bocsi, hogy beléd kapaszkodok...-Suttogtam.

Egy halk, kedves morgás volt a válasz, majd a nagy fejét hozzám dörgölte...

Eközben négy farkas széttépte a vámpírt...

Majd mind odajöttek hozzám...

Nagyot nyelve végig mértem a falkát.Megpróbáltam kitalálni, hogy ki kicsoda...

-Te vagy Paul.Azt tudom.-Pillantottam a szürkére, aki lehajtotta a fejét.Egy fekete farkasra pillantottam, aki nagyobb volt egy kicsit a társainál...Ő volt az alfa, azt hiszem így mondják...Sam.-Te vagy, Sam...Azt hiszem...-Mértem végig a fekete bundást, aki "bólintott".

Egy vöröses barna farkasra pillantottam, aki majdnem akkora volt, mint Sam.Jake.Nem tudom hogy, de valahogy felismertem...-Te vagy Jake.Na de a többiek...-Ekkor pillantottam meg egy szürke farkast, aki kisebb volt az összesnél és másabb alakja is volt...Kecsesebb és vékonyabb volt a többinél.Ő nőstény volt.-Leah?!-Kerekedett el a szemem.Leah is farkas lenne?!Vagy talán Emily...-Vagy...Emily?-Kérdeztem tétován.

Egy farkas elment, majd néhány perc múlva Embry jelent meg, emberi alakban...

-Szóval...Te vagy a szürke, fekete pöttyös fenevad...-Mosolyodtam el.

-Ja...-Mosolygott rám, majd mellém lépett.-Bemutatom neked a falkát.Ő Quil.-Mutatott rá egy csoki-barna farkasra.-Jared, Seth és Jake.-Mutatott először a barna, majd a homok színű, kicsi farkasra, aztán a nagy, vöröses barnára.-Sam, Paul és Leah.Plusz még én.-Fejezte be a mondandóját.

-És...Ti komolyan vérfarkasok vagytok?-Kérdeztem halkan, mire bólintott.

-De senkit nem bántunk!-Mondta.-Csak a vámpírokat.

-Vámpírok és vérfarkasok...-Sóhajtottam, majd tekintetem Paul-ra tévedt.

-Fél, hogy...Meggyűlölöd őt.Fél, hogy félni fogsz tőle.-Súgta oda nekem.

-Nem...-Ráztam meg a fejem.-Csak...Még ezt fel kell fognom.-Néztem végig a falkán.

-Minden esetre...Mi visszamegyünk a buliba, a vámpírt már lerendeztük...-Mondta.-Ti meg...Beszéljétek meg az egészet...-Motyogta, majd vissza változott farkassá és elment a többiekkel, így csak én és Paul maradtunk...

-Hát...Szia, Paul farkas...-Léptem oda hozzá mosolyogva.