Egy fekete pántost, térdfarmert és tornacipőt vettem fel.Hozzá a kabala-karkötőm, parfüm és kész voltam.Lementem a földszintre anyuhoz, aki már hat óta fent volt...
-Szia!-Mosolyogtam rá.
-Jó reggelt!Kész vagy?-Mosolygott vissza, mire bólintottam.
-Paul mikor jön?-Kérdeztem, majd az órára pillantottam.Paul bármelyik pillanatban befuthat...
És ekkor csengettek.Milyen pontos! :)
-Szia!-Köszöntem neki, majd beültünk a kocsiba.Paul-lal hátra ültünk, anyu meg vezetett.
Elindultunk Seattle felé...
-Izgulsz?-Mosolygott rám Paul.
-Nagyon.-Feleltem mosolyogva.-Már alig várom, hogy élőben is láthassan, hogy felülhessek rá...
***
-És itt balra...-Fordult le anyu, majd a kocsink megállt egy nagy farm-ház előtt...
Kiszálltunk.
-Áh jó reggelt!-Jött ki elénk egy ötvenes, őszülő férfi.-Maguk jöttek Osiris-ért?-Mosolygott ránk.
-Igen, magával beszéltem telefonon?-Lépett előrébb anyu, majd kezet fogott a férfivel.-Amanda.
-George.-Rázta meg anyu kezét a tulaj.-És...Kié lesz a ló?-Kérdezte rám és Paul-ra pillantva.
-Az enyém...-Léptem előrébb.-Jó napot, Sheryl vagyok...-Miután elintéztük a bemutatkozást George Revalds úr jobbnak látta, ha megismerkedem Osiris-szel.
-Az utolsó bokszban van...-Lépkedett előre, mi meg szorosan utána.Majd a férfi füttyentett egyet, Osiris feje pedig megjelent a bokszajtó fölött.Ránk bámult...
-Szia nagyfiú!-Lépett oda a lóhoz Revards Úr, majd intett, hogy mennyek oda.
Osiris meglehetősen rémült volt...Paul-t figyelte folyton.
-Szia...-Nyújtottam ki a kezemet a ló felé, majd megsimogattam az orrát.Azonnal beleszerettem...
-Én...Kint leszek a kocsinál.-Mondta Paul gyorsan, majd kisietett az istállóból.
-Ezt meg mi lelte?-Bámultam utána.
-Féltékeny.-Kuncogott anyu.
-Anyu!-Dörmögtem.
-Nos...Ki szeretnéd próbálni?-Paskolta meg a mén nyakát George.
-Igen, persze!-Vágtam rá.
Felnyergeltem a lovat, hogy jobban megismerjem, aztán kivezettem az istállóból, ki a karámba.Revards úr felállított egy-két akadályt is nekünk.
Bemelegítettem, aztán vágtára fogva Osiris-t átvittük az akadályokat.
Remekül ugrott és remekül mozgott.Mint ha csak egymásnak teremtettek volna minket...
Paul a kerítésnek dőlve bámult minket, amitől egy kicsit felspanoltam magam...Még jobb akartam lenni, hogy lássa milyen jól csnálom, meg ilyenek...Nem tudom mi ütött belém...
Miután fél órán át lovagoltam a kerítéshez mentem, leszálltam és kikötöttem Osiris-t.
-Remek ló...Teljesen belezúgtam.-Paskoltam meg a nyakát.-És egészséges is...Rég láttam ilyen szépen tartott, egészséges, erős lovat...
-Hát...Igyekszünk.-Mosolygott George.-Nos...Akkor beszélhetünk az üzletről?-Kérdezte anyu felé fordulva.
-Igen.-Bólintott anyu mosolyogva.
-Én kint maradok és lenyergelem Osiris-t.-Mondtam, majd kioldoztam és elindultunk vissza az istállóba Paul-lal.Anyu és Mr.Revards pedig bementek a házba.
***
-Miért félnek tőled ennyire?-Kérdeztem Paul-ra pillantva.-A lovak...Idegesek ha a közelükbe vagy.
-Nem...Nem tudom.-Vont vállat.
-Hahó...-Jött be az isstállóba anyu.-Elintéztem.Mostantól Osiris hivatalosan is a te lovad kicsim.-Karolta át a vállam.
-Köszönöm, anyu!-Öleltem meg.
-Mr.Revards most intézi a lószállítót.Tizenegyre otthon is leszünk.
***
-Nos...Akkor gratulálok az új lovadhoz, Sheryl...Gondoskodj róla és szeresd...-Mosolygott rám george, már a házunk előtt állva.
-Meglesz, Mr.Revards...-Mosolyogtam vissza.
-Remek...Akkor...Viszlát!-Lépkedett a kocsijához, majd beült és elhajtott.
-És...Milyen érzés, hogy van egy saját lovad?-Kérdezte Paul, miközben a ház mögött lévő, kisebb istálló felé vezettük Osiris-t.
-Remek.-Feleltem kuncogva.
Majd bementünk az istállóba...
Már tegnap, unalmamban készítettem egy bokszot, amibe most bevittem Osiris-t.
A felszerelését bevittem a nyergesbe, majd megetettem, megiattam és mentünk is kifelé...
-Nos...Elmegyünk valamerre?Lenne kedved?-Kérdezte Paul.
-Aha, csak beszólok anyunak, hogy elmentünk.-Mondtam, majd besiettem a házba, azátn mentük is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése